Azt hiszem a tegnapi nap volt az eddigi legmozgalmassabb és legsűrűbb az eddigiek közül. Csak felsorolva a tegnapi utazások: taxi Washingtonban a pályaudvarra-vonat New Jerseybe-másik vonat a terminalba-taxi a szállodába-busz a kikötőbe- hajó Manhattanb-metró a Time Squarre-metró a kikötőbe -hajó Staten Islandre- és végül kisbusz a hotelbe. Mindezt szinte csont nélkül. Na de nézzük részletesen:

A vonat út nagyon érdekes volt, mert természetesen úgy mint máshol a vasúti vonalak itt is a városok peren részein futnak. Nagyon tanulságos volt látni Amerika másik arcát is, azt hogy milyen zsúfolt és lepusztult környéken laknak emberek pl. Philadelphia felhőkarcolói mellett. Persze tudom, hogy a világon ez mindenhol máshol is így van de azok a telepek nem a fejünkben lévő amerikai álmot adják vissza. Ezek a hatalmas ellentétek egyébként mindenben észrevehetőek pl. az emberekben is de erről majd később. 

Egy kicsit módosítottuk az otthoni terven, mert előbb szálltunk le a vonatról, hogy közelebb legyünk a szálláshoz. Talán itt találkoztunk először egy nem túl szimpatikus pályaudvari dolgozóval. Útbaigazítást kértünk de a pasi csak 1 perc után volt hajlandó egyáltalán felénk fordulni, addig csak háttal beszélgetett velünk. Utána sem lett kedvesebb, szar poenjai és fenyegetései voltak. (Hogy itt nem lehet kimenni meg nekik sem csak majd munkaidő után, meg hogy majd a rendőr visz ki minket.) Egy seggfej volt. Mindegy megoldottuk. Aztán egy emelettel lejjebb egy szintén dolgozó hölgy pontos és mosolygós útbaigazítást adott. Hát igen az ellentétek. A taxisunk itt egy érdekes fickó volt. 50 év körüli nagy darab néger fickó öregebb amerikai benzin zabaló hodállyal amiből hangossan szóltak a backstreet boys slágerek, amit ő félhangosan dúdorászott. Vidám kis utunk volt egészen a megérkezéséig, amikor is az átadott viteldíj és plussz 8 dollár borravaló után finoman közölte, hogy Hey man! Dobjál rá még valamit! Máshol is észrevettük , hogy szinte "követelik" a borravalót. Újabb 5 dollár után tovább húzta a száját de Anikó leszerelte, hogy talán legközelebb.

 

A szállodánkról csak annyit, hogy a megérkezésünk estéjén épp csak 5 esküvőt tartottak benne egyszerre. Percenként álltak meg a 7 méteres limók. Tisztára mint a filmekben. Sok pihenést nem adtunk magunknak, mert még este látni akartuk Manhattant. Helyi járatos busszal mentünk és hát itt bele is csöppenttünk a dzsungel közepébe. Tudni kell hogy Staten island nem a világ közepe így hát zsúfolt és lepukkant környékén utaztunk olyan úti társakkal, hogy úgy éreztük magunkat mint a fehér kisegerek a fekete mambák közé dobva. Nem volt túl vicces de legalább azt is láttuk, hogy milyen egymásra épített "kertes" házakban élnek emberek miközben sűrűn pislogtunk a busz fedélzeti kamerájába, hogy legalább a tejes dobozra legyen egy jó kép ha esetleg eltűnnénk. A hajó állomáson kiderült, hogy alaptalan sztereotípiák áldozata lettem, mert az egyik teso a tömegben hátba lökött, hogy figyeljék a pénzemre, mert mindjárt kiesik a farzsebemből...majd rövid beszélgetést folytattam a jegykiadó automatával mire szót értettünk és így már készen éltünk először megpillantani Manhattant.

Nem okozott csalódást. A kivilágított óriási épületek már messziről fantasztikusan voltak de a ferryről leszállva is csak megdöbbenve néztünk felfelé. Sokat nem tekeregtünk, mert időre kellett mennünk a Time Squarre és persze épp oly pontossan sikerült is mit ha csak kónyiba a kis utcába ugrottam volna át digit szerelni. Rengeteg, ember fények, csillogás szelfi letudva majd vacsora és rövid beszélgetés Kathrynnel (ő persze késett New Jerseyből) majd a mát említett utazás a szállásra. Hazafelé meg bele botlottunk egy az aluljáróban  éneklő vegyes karba, egy magáról semmit nem tudó befüvezett és mosolygó srácba a metrón, és egy isten igéit kiabálva hirdető önjelölt prédikátorba a hajó állomáson..de hát ez New York.

 

Megosztás a facebookon

Már csak pár óra és indulunk vonattal tovább Washingtonból így hát ideje összefoglalni ez első benyomásokat. Az biztos hogy Amerika a beigazolódó sztereotípiák országa. Tényleg minden és mindenki, olyan mint amilyennek mi látjuk és gondoljuk otthonról. Washington nagyon szép város és elhetonek tűnik, mert egyáltalán nem egy metropolisz. Tegnap nagy kirándulást tettünk bár többnyire taxival az esős idő miatt. A kongresszusi könyvtárban kezdtünk ami Anikónak nagy élmény volt főleg azl felülről megnézhető de lezárt olvasó terem. Innen a kapitolium mellett elhadva a National Space and Air múzeumba mentünk. Hatalmas épület benne ,akkora információ halmazzal, aminek a megismeréséhez hetek kellenének. Most nekünk az is elég volt, hogy a fejünket forgassuk a levegőben kiállított történelmi repülők és eredeti holdra szálló egységek felé. Többször eszembe jutott, hogy mennyire más a helyzet két nép múltja és történelme között, mert míg mi kiállítást tudunk rendezni az ezer éves történelmünkről ők egy csarnokot töltenek meg az űrhajókkal és vadászgépekkel. 

Egy gyors ebéd után (na má, hogy hotdog, sült krumpli és kóla) mentünk a természet rajzai múzeumba. Nem kell mondanom, hogy itt is elképesztő mennyiségű kiállított tárgy, növény, állat és ős lelet. Ez már a harmadik intézmény volt ahol meglepő modona belépés ingyenes de nagyon figyelnek a biztonságra. Mindenhol röntgenes és manuális átvizsgálása a taskaknak akár több ponton is. Azt amúgy is tapasztaljuk, hogy a rendőri jelenlét általános. Ha kinezünk az ablakon egy percen belül biztos, hogy látunk rendőr autót. Éjjel olyan szirénázással mentek, hogy azt hittem, hogy a Need for Speed—ben üldöznek álmomban, mert elkötöttem egy dodge-t. Na igen az autók. Meg mindig nagyok és főként ismeretlenek. Nem ferdítés az, hogy it minden V6—os és legalább 7 személyes vagy pick up. Sok taxiban is ültünk és itt is azt tapasztaltuk, hogy nyitottak és kedvesek. Az egyikükkel tegnap hosszabban is beszélgettünk és tájékozott volt rólunk is: "oh Hungary, Budapest, allways hear in the news!" Hát ja. Biztos nem a Fővárosi állatkert új fóka bébijéről számolnak be...

Idő közben mát a vonaton vagyunk, szóval itt is minden rendben ment. Taxival mentünk ki az állomására ami egy elég nagy épület de nagyon hasonló az otthoniakhoz. Vagyis a vasútállomás itt is összegyűjti a mindenféle embereket, a környéke itt is koszos és a vonat itt is késik. (na jó csak 5 percet. Na de vissza Washingtonba. A nap végére hagytuk a fehér házat és a Lincoln emlékművet de itt már kicsit csapzottan és elszórtan álltunk a fényképezőgép elé. Visszafelé volt szerencsénk a már említett szimpatikus taxishoz aki meg kicsit irigykedett az elmesélte úticéljaink  hallatán. Érezni lehetett h New York-ot nem csípi de élete legjobb vezetése San Fransisco és LA között volt a parton. Este még úgy gondoltuk megfejeljük a reggeli juharszirupos gofrit és a déli hotdogot egy pizzával, így kerestünk egy közeli helyet a neten. Belülről semmi extra de nagyon finom pizza volt. A tabloról derült ki, hogy nemrég Mr. Obama is itt kajált a helyi középiskolásokkal. Ha akkor is esett, akkor biztos őt sem zavarta az étterem közepére kirakott kukák kerülgetese amikkel a mennyezetről csöpögő esőt fogtak fel mint ahogy minket sem.

Szóval most irány a nagy alma, ahol a szállás elfoglalása után (Staten Island, Hotel Garden Inn) meg ma este felkeressuk a Time Square-t és együtt vacsorazunk Katrinnel és a férjével. Anikó ebben a pillanatban: "semmit nem eszek ma!" Hát igen a gofris reggeli meg élénken él bennünk!

Eddig mindig lemaradt és ezen bejegyzés kivételével a többihez is képzeljetek oda hogy: puszilunk mindenkit és reméljük hogy otthon is minden ok!

Megosztás a facebookon

Jelentem szerencsésen megérkeztünk. Nagyjából pontosan indultunk el Bécsből és az utazás is elviselhető volt. Az előzetesen megadotthoz képest majdnem egy órával előbb értünk ide. A gépen nagyon jó volt a kiszolgálás és a szórakozás is megoldott volt a z ülésekbe épített tabletekkel. Itt jeleznek mindenkinek ,hogy a Jurassic world-ot semmiképpen sem nézzétek meg. A leszállás simán ment és egy holdjáróhoz hasonló géppel vittek minket a terminalba. A beléptetés könnyen ment csak nagyon sokan álltunk sorba és kevés ügyintéző dolgozott. A bőröndökkel volt egy kis izgulas ,mert nem azon a szalagon jött amelyikre kiírták de végül meglett. Busszal kellett jönnünk a központba kb. 1 órát és onnan taxival a szállásra. Az időjárás nem túl kegyes , mert szitáló eső esik folyamatosan. 

Rengeteg érdekességet látni kezdve a sok ismeretlen autótól a tipikus amerikai embereken át. (lila hajú néger buszos nő és kb. 259 kilós fickó papucsban és melegítőben a reptéren.) Nem tudom, hogy miért de nagyon kevés embert láttunk a városban meg kora este is amikor elmentünk egy rövid sétára. Az első utunk a stilszerűen a szemközti mekibe vezetett. Kicsit más ízek voltak mint otthon de gyors bácsinak pont megfelelt.( diéta Off)  A szállás rendben van, kicsit retro de az ágy nagyon kényelmes, a kilátás a Capitolium kivilágított kupolája és az ázsiai recepciós pedig külön felüdítő. Brutális mosolygás és udvariasság de nem úgy, hogy sok lenne. Itthon ha így fogadna a csávó a Felső tengelici Hotel Oechideában azt hinném, hogy beszívott és kiröhögném de itt tökre természetes.

 

Nagyon jól tudtunk aludni és bár egy forgalmas út mellett vagyunk ahol percenként megy valami szirénázó kocsi és állandóan dudálnak de itt a hetedikén ez elviselhető. Rendeltünk reggelit, mert otthonhoz eltérően itt nem jár alapba a szoba mellé, aztán irány a város. Most is esik kicsit de ez nem akadályoz meg minket abban, hogy felfedezzük Amerikát! 

Megosztás a facebookon

Hát elindultunk! Kicsit korai volt a hajnali ébredés bár mondjuk nem is nagyon sikerült aludni de majd legalább könnyebben fog menni a gépen. Az első gyors repülésen már túl is vagyunk és most várjuk a következő indulást innen Bécsből. 10:25-kor kezdjük meg a 9 és fél órás utunkat Washingtonba. Az elmúlt napokban érzett izgalom és gyomorgörcs egy kicsit már kezd alább hagyni de azért még mindig nagy a várakozás és a kíváncsiság bennünk. Washingtonban még a repülőtérről kb. másfél órát kell utaznunk busszal és taxival, hogy a szállásra érjünk. A Capitol Skyline hotelben fogunk lakni amiről olvastam jót is meg nem is de nekünk tökéletesen jó lesz, mert jó helyen van a városban. Még ma este szeretnénk körülnézni a környéken legalább egy étterem erejéig de az igazi városnézést holnapra tervezzük. Ha az idő is engedi,akkor végig járjuk a Mall környékét beleértve a fehér házat, a kapitoliumot, és a Washingto monument-et. Sok puszi mindenkinek, folyt. köv.

Megosztás a facebookon

2015.09.27.

Már csak pár nap az indulásig, így hát ideje elkezdenem az útinapló írását. A cél az, hogy ha majd egyszer, amikor sok év múlva már kezdenek fakulni az emlékek a képeket nézve és a bejegyzéseket olvasva ismét felidézhessük a most még előttünk álló két hét eseményeit. Amerikába megyünk (pontosabban az Egyesült Államokba) ami pár hónappal ezelőtt még eléggé elképzelhetetlennek tűnt számomra. Meg kell követnem magam, mert amikor Anikó először felvetette az ötletet még nem igazán jöttem lázba. Terv volt, hogy utazunk el valahová kimondatlanul nászútra de Én, akkor még az "over water bungalow"-ba voltam szerelmes. Aztán, ahogy teltek a hónapok, Anikó egyre komolyabban kezdett el foglalkozni a szervezéssel mire már nem volt visszaút. Hetente vázolta elém az újabb és újabb terveket mire sikerült egy olyan utazást kigondolni, ahol mindkettőnk tervei és vágyai megvalósulhatnak. A szervezés hetei következtek amelyből Anikó vállalta az oroszlán részt (na-ná hogy az Oroszlán részt)  és hát itt tartunk most. Már mindent elintéztünk, lefoglaltunk, megvettünk és számoljuk vissza  a napokat.

Én bevallom őszintén, hogy a kezdeti berzenkedésem után az elmúlt hetekben már úgy be voltam sózva az egésztől, hogy azt elmondani nem lehet. Beleástam magam a könyvekbe és az internetbe olyan szinten, hogy már csukott szemmel lerajzolom New York metró térképét és csatorna hálózatát. Már fejből tudom, hogy mikor és hol melyik buszra vagy vonatra kell szállnunk és hány dollár lesz a belépő az Empire State Building kilátójába. Mivel eléggé feszített lesz a tempó, nem árt előre tudni, hogy mit és mikor szeretnénk megnézni.

Azt vettem észre magamon, hogy bárhol bármilyen formában Amerikával kapcsolatos információt látok vagy hallok azonnal felkapom a fejem. Egy kicsit ez olyan mint, amikor megismerkedtek egy új emberrel és azután úgy érzitek, hogy "véletlenül" milyen sokszor összetalálkoztok. Persze előtte is pont annyiszor találkoztatok csak akkor még nem figyeltél rá. Hát ezt Én most pont így érzem. Mintha a csapból is Amerika folyna. Obama így, Hawaii vulkán úgy, Pope Francis amúgy.

Az igazat megvallva még most sem az épületekre és a turista látványosságokra vagyok leginkább kíváncsi. Az emberek érdekelnek. Hogy mitől Amerika Amerika. A hétköznapi szituációkra az életükre vagyok kíváncsi. Hogyan viselkednek egymással, velünk, hogyan dolgoznak mik a szokásaik stb. Kicsit majd ezt is próbálom leírni itt, az uncsi "ezt is láttuk" épület felsorolások helyett.

A tervem az, hogy ha van rá mód minden nap rögzítsem írásban is az eseményeket de az biztos, hogy igyekszem folyamatos beszámolót tartani.

És, akkor néhány gyakorlati leírás. Már a nyáron mindkettőnknek elkészítettük a biometrikus útlevelet, pénzt váltottunk és megkértük az Estát, ami a hivatalos beutazási engedély. (sok helyen leírják, hogy ez csak arra jogosít, hogy megjelenj a vámtiszt előtt és majd Ő eldönti, hogy beenged-e de reméljük, hogy nem lesz semmi gond.) Úgy döntöttünk, hogy két nagy bőröndöt viszünk és egy-egy válltáskát. A biztonság kedvéért a bőröndökbe felesbe pakoljuk a ruhákat és mindkettőnknél meglesznek a repjegy és szállás foglalások, készpénz és bankkártya is.

Az első és a második hét között nem csak pár ezer kilométer hanem jelentős időjárási eltérés is lesz, ami miatt jól elfér egymás mellett az esőkabát és még a legújabb Hawaii trendeknek is megfelelő bikini. Anikó már nagyjából összepakolt hiszen Ő ma már kiruccant Olaszországba és csak kedden éjjel fog hazaérni. Részemről kevés ruhát tervezek vinni és abból is inkább az eldobható fajtát, hogy ne legyen helyhiány ha vásárolni szeretnénk. Márpedig az szeretnénk..

Az útiterv:

10.01. 07:00 Budapest- 07:45 Bécs

10.01. 10:25 Bécs- 14:05 Washington (ez helyi idő, otthonhoz képest -6óra)

10.03. 11:25 Washington- 14:46 New York (vonattal)

10.06. 10:59 New York- 14:19 San Francisco (még 3 óra azaz már -9 otthonhoz képest)

10.09. 12:12 San Francisco- 13:45 Los Angeles

10.11. 08:40 Los Angeles- 11:19 Honolulu (még 3 óra azaz már -12 otthonhoz képes)

10.15. 06:25 Honolulu- 14:32 San Francisco (szintén -9 otthonhoz képest)

10.15. 19:05 San Francisco-2015.10.16. 14:55 Frankfurt

10.16. 16:20 Frankfurt-17:50 Budapest

Ha valaki élőben szeretne minket követni, akkor a United Airlines járatait keresse.

Viszont ma még csak vasárnap van és egyenlőre az kell megterveznem, hogy milyen útvonalon járjam végig holnap a munkáimat Dombóvártól, Döbröközön át Kisszékelyig (vagy ahogy Amerikában mondják Szmólszéköli)

 

 

 

 

Megosztás a facebookon

A blog indítása

teszt 

Megosztás a facebookon