Már csak pár óra és indulunk vonattal tovább Washingtonból így hát ideje összefoglalni ez első benyomásokat. Az biztos hogy Amerika a beigazolódó sztereotípiák országa. Tényleg minden és mindenki, olyan mint amilyennek mi látjuk és gondoljuk otthonról. Washington nagyon szép város és elhetonek tűnik, mert egyáltalán nem egy metropolisz. Tegnap nagy kirándulást tettünk bár többnyire taxival az esős idő miatt. A kongresszusi könyvtárban kezdtünk ami Anikónak nagy élmény volt főleg azl felülről megnézhető de lezárt olvasó terem. Innen a kapitolium mellett elhadva a National Space and Air múzeumba mentünk. Hatalmas épület benne ,akkora információ halmazzal, aminek a megismeréséhez hetek kellenének. Most nekünk az is elég volt, hogy a fejünket forgassuk a levegőben kiállított történelmi repülők és eredeti holdra szálló egységek felé. Többször eszembe jutott, hogy mennyire más a helyzet két nép múltja és történelme között, mert míg mi kiállítást tudunk rendezni az ezer éves történelmünkről ők egy csarnokot töltenek meg az űrhajókkal és vadászgépekkel. 

Egy gyors ebéd után (na má, hogy hotdog, sült krumpli és kóla) mentünk a természet rajzai múzeumba. Nem kell mondanom, hogy itt is elképesztő mennyiségű kiállított tárgy, növény, állat és ős lelet. Ez már a harmadik intézmény volt ahol meglepő modona belépés ingyenes de nagyon figyelnek a biztonságra. Mindenhol röntgenes és manuális átvizsgálása a taskaknak akár több ponton is. Azt amúgy is tapasztaljuk, hogy a rendőri jelenlét általános. Ha kinezünk az ablakon egy percen belül biztos, hogy látunk rendőr autót. Éjjel olyan szirénázással mentek, hogy azt hittem, hogy a Need for Speed—ben üldöznek álmomban, mert elkötöttem egy dodge-t. Na igen az autók. Meg mindig nagyok és főként ismeretlenek. Nem ferdítés az, hogy it minden V6—os és legalább 7 személyes vagy pick up. Sok taxiban is ültünk és itt is azt tapasztaltuk, hogy nyitottak és kedvesek. Az egyikükkel tegnap hosszabban is beszélgettünk és tájékozott volt rólunk is: "oh Hungary, Budapest, allways hear in the news!" Hát ja. Biztos nem a Fővárosi állatkert új fóka bébijéről számolnak be...

Idő közben mát a vonaton vagyunk, szóval itt is minden rendben ment. Taxival mentünk ki az állomására ami egy elég nagy épület de nagyon hasonló az otthoniakhoz. Vagyis a vasútállomás itt is összegyűjti a mindenféle embereket, a környéke itt is koszos és a vonat itt is késik. (na jó csak 5 percet. Na de vissza Washingtonba. A nap végére hagytuk a fehér házat és a Lincoln emlékművet de itt már kicsit csapzottan és elszórtan álltunk a fényképezőgép elé. Visszafelé volt szerencsénk a már említett szimpatikus taxishoz aki meg kicsit irigykedett az elmesélte úticéljaink  hallatán. Érezni lehetett h New York-ot nem csípi de élete legjobb vezetése San Fransisco és LA között volt a parton. Este még úgy gondoltuk megfejeljük a reggeli juharszirupos gofrit és a déli hotdogot egy pizzával, így kerestünk egy közeli helyet a neten. Belülről semmi extra de nagyon finom pizza volt. A tabloról derült ki, hogy nemrég Mr. Obama is itt kajált a helyi középiskolásokkal. Ha akkor is esett, akkor biztos őt sem zavarta az étterem közepére kirakott kukák kerülgetese amikkel a mennyezetről csöpögő esőt fogtak fel mint ahogy minket sem.

Szóval most irány a nagy alma, ahol a szállás elfoglalása után (Staten Island, Hotel Garden Inn) meg ma este felkeressuk a Time Square-t és együtt vacsorazunk Katrinnel és a férjével. Anikó ebben a pillanatban: "semmit nem eszek ma!" Hát igen a gofris reggeli meg élénken él bennünk!

Eddig mindig lemaradt és ezen bejegyzés kivételével a többihez is képzeljetek oda hogy: puszilunk mindenkit és reméljük hogy otthon is minden ok!

Megosztás a facebookon