Sajnos a mai reggel nem indult jól. Korán kellett kimennünk a buszmegállóba és az történt, hogy a buszos figyelmetlen volt és nem vett észre minket. Amikor már elment mellettünk utána kellett futnom és kiabálni neki mire végre megállt. Ezután futás vissza a megállóba a bőröndért és itt a kapkodásban a padon felejtettem a válltáskámat. Épphogy kifújtuk magunkat már le is kellett szállnunk a metrónál, ahol épp akkor fékezett le 3 rendőrautó és futottak lefelé a lépcsőn elővett pisztollyal és golyóálló mellényt húzva a rendőrök. Tisztára mint a filmekben de hát ez mégis csak Los Angeles. Mire mi leértünk a mozgólépcsőn a rendőrök már vidáman mosolyogva vezettek el két tagot bilincsben. Míg a metrót vártuk az események hatása alatt voltunk így eszembe sem jutott a táska. Egy megálló  után gyorsan kellett átszállnunk egy másik buszra ami a reptérre visz be és itt megnyugodva vettem észre , hogy nincs meg a táskám. Azonnal tudtam, hogy hol hagytam de szerencsére Anikó első kérdésére igennel tudtam válaszolni: "Az útleveled nálad van?"  (pénztárca és telefon szintén nálam) Mivel egy 2x5 sávos autópályán voltunk itt megállni sem egyszerű így el kellett mennünk a reptérig. Az volt a terv, hogy vissza megyünk taxival kb 13 kilométert de egy sem jött illetve mint kiderült csak hívásra állhatnak meg. Sajnos elfogyott az időnk is a becsekkolásra így bele kellett törődni a veszteségbe. Ez nem más mint az új fényképezőgépem az összes képpel, a Tissot karórám , a Bence nagy USA könyve (bocs Bence veszünk másikat) és néhány apróság. Még felhívtuk a motelt, mert a megálló pont szemben van velük de azt mondták, hogy nem találják. Nagyon bosszant a figyelmetlenségem de hát ez van. Végül is a képek fontosabb része már közkincs az internet révén és ez volt az az óra amit még az Atlanti óceán dobott nekem partra...Mivel sok  papír is volt a táskában amiről könnyen beazonosíthatóak vagyunk (e-mail cím és telefon az Esta papírokon és foglalásokon, amik egyébként megvannak a telefonomban is, talán reménykedhetek abban, hogy egy rendes ember találta meg és talán még vissza jut hozzám. Még teszek egy próbát a busztársaságnak írt e-mailel aztán majd meglátjuk. Bele gondolni is rossz mi lett volna ha az útlevelem is benne marad, amit egyébként eddig ott tartottam. Még jó, hogy tegnap mondtam az Orsinak, hogy eddig minden szuper semmi bajunk és mindenünk megvan... Na de most már túl vagyok rajta és ahogy írtam még bizakodok is úgyhogy most már nincs más dolgom itt a Hawaii-tartó gépen ülve mint arra koncentrálni, hogy élvezzük a meg előttünk álló napokat és megkoronázzuk ezt az utazást egy gyönyörű helyen. Ottani idő szerint 11:15-kor érkezünk és a szállás elfoglalása után délután már a párton szeretnénk élvezni a nyaralást. Az időeltolódás itt mát 12 óra úgyhogy jó ejt mindenkinek.

Időközben szerencsésen ide értünk és ami itt várt minket az hamar feledtette velünk a reggel történteket. A repteről kiérve megcsapott minket a forró párás levegő amiben lélegezni is nehézkes volt. Ha hazaérünk javasolni fogom a google-nak, hogy írják bele az ajánlott 2.5 dolláros City Bus információiba, hogy nem engedélyezik a börönddel való felszállást. Na de mindegy taxi is van a világon csak drágább. A szállást gyorsan elfoglaltuk ami a Waikiki városrészben van ami gyakorlailag egy üdülő telep. Rengeteg többszintes hotel és üzletekkel teli fő utca. Úgy tűnik, hogy a világ vezető márkái nem engedhetik meg maguknak, hogy ne legyen itt boltjuk. A szállásunk itt egy apartman ami kicsit retros de azért elmegy. Kicsit bosszant, hogy otthon hagytam a Cypress Hill kazettaimat, mert itt pont azokat tudnám lejátszani. Megnézném a kis Kevin arcát from L.A. amikor az i-phonját akarja dokkolni a kétkazettás dekre. Ami nagyon kellemes volt az az érkezésünkor  nyakunkba akasztott orchidea füzér, amiről azt hittem, hogy ilyen manapság már nincsen. Egyébként a helyiek itt is nagyon kedvesek és mindenhol a hagyományos orchideás öltözéket hordják és az üzletekben saját népzenéjük szól. Akinek megvan a "Somewhere over the rainbow" az érti, hogy mire gondolok. Amúgy a helyiek épp olyan karakterek mint a videó klipben szereplők. Kicsit ázsiai beütésü barna börü mosolygós népek. Nagyon szimpatikusak.

A környék rövid felderítése és ebédelés után végre megkezdhettük az igazi nyaralást. A Waikiki beach mindössze 300 méterre van tőlünk és amikor oda értünk csak gyönyörködni tudtunk benne. Az óceán olyan kék amilyent még nem láttunk, a parton végig pálmafák és hatalmas ismeretlen fafajták, amik az ágaikról engednek gyökereket a föld felé, a távolban nagy hegy aminek az lába még dús zöld de a csúcsára már lekúsznak a felhők, parton sok emeletes szállodák amíg csak ellátni és vízben szörfözők tucatjai. Egyszóval tényleg mint a képeken. Azonnal fürödni mentünk, mert a víz nagyon kellemes kb. 28 fokos lehetett. Sokáig lent voltunk a parton és kicsit irigykedve néztem a szörfösöket de eldöntöttem, hogy a snowboard és a gördeszka után holnap ezt is ki kell próbáljam.

Megosztás a facebookon