A tegnapi fárasztó nap után úgy döntöttünk, hogy hétfőn egy kicsit későbbre kérjük a transzfert a ahkohoz így kipihenhettuk magunkat a második New York-i nap előtt. A fő célpont az Empire State Building volt. Szerencsére nem volt túl nagy tömeg csak annyit kellett várni mint bármilyen népszerű helyen. A biztonság itt is elsődleges, úgyhogy airport style ellenőrzés van itt is épp úgy mint a szabadság szobornál vagy Staten Island-en. Az alkalmazottak mind tányérsapkás bordó egyenruhában voltak és sugárzott róluk, hogy büszkék, arra ami a munkájuk. Ezt pedig az országuk mentalitása váltja ki belőlük meggyőződésem. Nem hiszem, hogy itt egy wc—s néni anyagilag megbecsültebb lenne (a saját szintjükön) mint otthon, de hogy ő ezt a munkát egyáltalán nem érzi megalázónak az látszik. De nem csak a túrista látványosságoknál dolgozóknál éreztük ezt. Ez nem túlzás vagy a magyar negatív beállítottság csak egyszerűen valós tapasztalat. Nem látni unott pofával a pultban álló boltosokat vagy életunt portásokat pedig ők is csak alkalmazottak.

Az ikonikus felhőkarcoló 86. emeletére kb. 35 másodperc alatt értünk fel, ahol a körkilátoról gyönyörködni lehet az egész városban. Egyszerre volt kicsit és hatalmas az egész. Itt láttuk igazán, hogy mi milyen távolságra vannak egymástól a helyek ahol már jártunk és mekkora lakott területek vannak meg Manhattan-en kívül. Be is celoztuk magunknak a következő épületet ami az ikonikus Madison Square Garden volt vagy ahogy csak itt hívják The Garden. Egy vezetett túrára jelentkeztünk be, ahol sok érdekesség mellett a pályához is levezettek minket bár nagy bánatomra éppen jégpálya volt kialakítva, mert a Rangers hoki meccsére készültek. 2 és fel óra alatt kicserélték volna de most mondtam, hogy hagyják. Cserébe láthattam Patrik Ewing bajnoki gyűrűjét, egykori öltöző szekrényét és melegitőjét. Apu még biztos emlékszik arra a Ewing poszterre ami a szobám falán volt kamaszkoromban...

Az időjárás itt már kárpótolt minket a Washingtoni arca miatt, mert napsütéses tiszta idő volt egész nap. Pont olyan amikor a legjobb a Central Parkban a fűben üldögélve hotdog-ot és gófrit majszolva nézni a többi embert, ahogy kutyát sétáltatnak, futnak, fociznak, baseball-oznak, kosaraznak és meg ki tudja mit csinálnak. Hát pont ezt tettük! De New York-ot nem lehet elhagyni a világ legnagyobb aruhazanak felkérése nélkül így hát bele vetettük magunkat a Macy's mind a nyolc emeletébe, hogy megtaláljuk azt a női táskát ami megkoronázta ezt a napot és talán még Tolna megyében sem látott ilyent senki. Na jó a teljes történethez hozzá tartozik az a sokkal kevésbé jelentős, értékes és ikonikus kosaras cipő ami még velünk jött. Igaz ilyen se lesz senkinek a Somogy megyei bajnokságban, de hát egyszer jár az ember New York-ban bár vélhetően nem utoljára.

Megosztás a facebookon