Szerdán megpróbáltunk korán kelni, hogy a lehető legtöbbet lathassuk a városból. Az már az első utcasarok után látszott, high ez egy egészen más világ Amerikán belül is. Úgy tűnik, hogy itt egy kicsit lazábbak a társadalmi és jogi szabályok. A sétánk először a Financial disctrict felé vezetett, ami hasonló a manhattani üzleti negyedhez csak kisebbek a felhőkarcolók és kevesebb van belőlük. Ami viszont teljesen más az az utcák képe és az emberek. Itt sokkal több a hajléktalan és koldus ember az utcákon de rolleresek és gördeszkások vígan kerülgetik őket a belvárosban is tele graffityzett falak előtt. Persze nem hagyhattuk ki a tradicionális villamosozást , ami pont úgy kűzdi le az emelkedőket és csikorogva fékez a lejtőkön mint a filmekben. Aztán inkább gyaloglásra váltottunk, hogy tényleg az igazi San Fransiscot lássuk. Sokáig nem kellett várnunk, mert egy bárba beülve csuda figurákat láttunk hamarosan. Kicsit olyan érzése van az embernek ott mintha a közelben valahol farsang lenne és mindenki meg akarná nyerni a fődíjat. Az emberek olyan ruhákban és hajakkal közlekednek a fiataloktól az idosekig, hogy otthon hát finoman szólva is bolondnak néznénk de itt ez senkit nem érdekel. Kicsit olyan ez a város mintha az itt a vilagnak megfelelni akaró Amerika egy kicsit elfordítaná a fejét. Úgy tűnik, hogy itt mindenki azt csinál amit akar és ott ahol akarja és ezt el is fogadja mindenki. Bár azért az egyik parkban kirakott tábla talán korábbi esetek megismetlődését elkerülendőn hívta fel a figyelmet arra, hogy "No BBQ"  Tehát ne állj neki a kis toligás grillkocsiddal itt sütogetni.

Egy kiadós séta után sikerült megtalálni azt a helyet ahonnan elkeszulhetett "A" kép a Golden Gate-el a háttérben majd onnan visszafelé letérve a fő útról egy kis betekintést kaphattunk, hogy hogy is élnek itt gazdagék. Gyönyörű házak nagy autókkal és  vízóra pörgető öntözést  igénylő kertek. Miután már volt szerencsénk az otthon a Koppányban  nem túl gyakran előforduló oroszlán fókát is látni egy kellemes tenger gyümölcsei vacsorával zártuk az estét. A hely a felújított és turista látványossággá alakított régi kikötői soron volt, ahol immár a sokadik kedves pincérrel  találkoztunk, aki itt jelessen egy 50-es nő volt. A szeretetének teljes erejével szolgált ki minket és ezt megfejelte a számlára rajzolt béke, szív és smile jelekkel. Meggyőződésünk, hogy a hippi korszak egykori úttörője lehetett amit be is bizonyított a távozásunkor a kezével oda dobott peace jellel. 

Meg a vacsora után setakor volt szerencsénk egy tengerész kadét csoportba botlani akik kérésemre szívesen össze álltak egy fotòra Anikóval. Mégis csak ez minden amerikai nő álma. Kicsit odébb egy utcai dobos csinált random utcabált, amibe mi is hamar bekapcsolódtunk. Anikó is hamar táncra perdült a többi emberrel bár biztos segített ebben a mangó mohito és a chardoné is. 

Ezután már nem maradt más mint fekülni egy szintén a hippi korból itt maradt nosztalgia villamosra és visszatérni a szállodába és kicsit távol lenni a "dinkáktól"

Megosztás a facebookon