A szombati napra már nem terveztünk semmi mást csak a pihenést a tengerparton és így mivel nem voltunk időhöz kötve jól ki is aludtunk magunkat. Egyébként az minden helyre elmondható, ahol megszálltunk, hogy nagyon a nagy és kényelmes ágyak voltak. A reggelt én egy futással kezdtem miközben felfedeztem a környékét reggeliző hely után kutatva. Sikerült is egy kitűnő étteremre bukkanni, ahol meglepően olcsón volt svédasztalos büfé reggeli de olyan kínálattal amilyen egyik szállodánkban sem volt és talán több csillagosokban sem nagyon van. Jót szórakoztunk azon, hogy egyes emberek talán a létfentartástól vezérelve, hogy pakolják púposra a tányérjukon az ételt az egyébként korlátlan fogyasztást engedélyező helyen. Amikor az egyik fickó rántotta és kolbász hegyet épített majd azt körbe támogatta bundás kenyérrel na az vicces volt. Érdekes volt, hogy a hely tele volt olyan helyi családokkal, akik több generációval együtt jöttek oda egy közös reggelire. Nagyon szimpatikus volt az egész és hát mi is engedve a választék csábításának kerekre értük magunkat. Így kicsit veszítve a strandos vonalainkból utaztunk el kb. másfél órát Santa Monica beach-re és ismét beigazolódott, hogy a tömegközlekedés meglepően olcsó hiszen egy 60 perces buszozásra mindössze 1 dollárért váltottunk jegyet. Csak összehasonlításként a belvárosban egy fél literes ásványvíz 3 dollár. A strand olyan hosszú hogy egyik irányban sem láttuk a végét és tele volt emberekkel amihez a 35 fokos levegő is nagyban hozzájárult. Valójában olyan, mint a világ bármelyik tengerparti strandja csak ennek jó a marketingje. Szerencsére hamar találkoztunk egy a strandolók igényeit jól felmérő és kielégítő árussal és vettünk egy napernyőt , hogy a tűző nap elől elbújva onnan élvezhessük a pihenést. Persze nem hagyhattuk ki a fürdést sem a Csendes óceánban, ami először kicsit hideg volt de aztán már sokáig élveztem benne a méretes hullámokba való ugrálást. Mivel a nap végén már feleslegessé vált a napernyőnk és hát magunkkal sem vihettük így Anikó ötlete alapján vissza ajándékoztuk egy árusnak, hogy adja el újra. A vacsorához a reggel felfedezett helyet választottuk és nem csalódtunk az esti kínálatban és árakban sem. Mivel most is főleg helyiek voltak talán itt először látszott beigazolódni, hogy a amrerikaiak szeretnek enni és ennek meg is van az eredménye. Többek között érkezett 3 hölgy, akik együtt elérték volna egy 12 személyes lift súlyhatárát. Az este még pakolás közben pukkanásokat hallottunk és míg én naivan tűzijátékra gondoltam addig Anikó úgy vélte, hogy az valami más volt. Talán neki lehetett igaza a pár perc múlva száguldó rendőrautók és a már korábban leírt környékén élők alapján. Ettől azért egyáltalán nem zavartatva igyekeztünk hamar lefeküdni, mert vasárnap ismét egy nagyobb utazás várt ránk Hawaii-ra.

 

Megosztás a facebookon