Az első teljes hawaii napunkat egy futással kezdtem, amit azért is szeretek megtenni minden helyen, mert így viszonylag gyorsan feltérképezhetem a környéket. Már reggel nagyon aktív volt a város és a part is. Azt már tegnap is észre vettük, hogy az itt nyaralók kb. 80%-a ázsiai de ezen belül is főleg japán, ami alig 70 éve Pearl harbor után azért nem semmi. Jól láthatóan egyébként vannak már helyi lakos ázsiaiak is, pl. egy helyen az angol alatt 3 különböző ázsiai nyelven szerepelt egy kiírás. A parkban reggel közösen végeztek valamilyen féle közösségi tornát főleg idősek és sokan kocognak is. Anikó is lement egy kicsit egyedül a partra mert azért mindkettőnknek kell egy kis egyedül lét még otthon is csak hát itt nem tudtam kimenni füvet nyírni. Mivel az itteni szállásunk egy apartmann még tegnap este bevásároltunk egy szupermarketben , hogy végre magunk kedve szerint reggelizhesünk. Nem mintha bárhol rossz lett volna de Anikó is örült, hogy végre van konyha. A boltban egyébként az árak eléggé magasak de hát mégis csak egy luxus üdülő helyen vagyunk viszont az érdekes, hogy szinte pont ellentétesek az értékek. Itt drága a liszt és a hús,mert nyilván a környezet miatt nehéz előállítani de ami nálunk drágább mint pl. üdítő italok az it nagyon olcsó. Vagy pl. 1 kiló ananász 1.29 de 1 kiló alma 2.49 dollár. A reggeli után kicsit körül néztünk a mellettünk lévő piacon ahol inkább csak ruhákat és csecsebecséket lehet kapni de azt tömenytelen mennyiségben. Az árak csak tájékoztató jellegűek alkudni mindig kell. Néhány aprósággal gazdagabban és pár dollárral szegényebben hamar visszatértünk, hogy a cuccokat felpakolva a strandra menjünk. Itt a hotel ad törülközőt és napernyőt de egyébként itt nem is látni a párton árusokat úgy mint a Los Angelesben szóval feltehetően ki is vannak tiltva a partról. A másik eltérés Santa Monica-hoz képest , hogy itt szinte a vízbe építették a szállodákat. Míg ott kb. 150 méter szélesen lehetett helyet foglalni a parton addig itt alig 15 métert hagytak erre szóval kicsit zsúfolt. Mivel időben mentünk és hétköznap is volt azért jó helyet találtunk és én a tervem szerint egyből a szörfözéssel kezdtem. Gondoltam, hogy a gördeszka és a snowboard után épp ez ne menne? Hát nem ment. Legalábbis először. Ahol elsőnek béreltem deszkát nem nagyon törődtek a kuncsaftal és hát nem egy kezdőknek való deszkával próbálkoztam. Gyakorlatilag feltérdelni sem tudtam rá nem hogy felállni. Azért ettől nem ment el a kedvem de délután már egy másik helyen béreltünk. Igen béreltünk,mert ekkor már Anikó is úgy döntött , hogy kipróbálja. A sejtésem beigazolódott, mert az itt kapott deszkával már sokkal jobban ment sikerült is pár hosszú siklás. Próbáltuk ellesni a többi szörföstől a technikát akik között volt 8 éves körüli kis srác és jóval 60 feletti veterán is. Az látszik, hogy ez itt a helyieknek olyan mint Ausztriában a síelés, gyakorlatilag úgy születnek, hogy tudják. Anikónak annyira nem jött be de Én még folytatni fogom a gyakorlást. Délután egy kisebb zápor volt a tengernél de ez jó alkalom volt arra, hogy kiprobáljam egy helyi bárban a világhírű (vagy majd mostantól azzá válób) Kuluhulu burgert. Vagy valami ilyesmi, mert az el elnevezések vagy utcanevek mind helyi nyelven iródnak és szinte lehetetlen megjegyezni annyira egyformák.

Este még kerestünk egy jó helyet a vacsorához aztán viszonylag korán lefeküdtünk, mert a másnap délelőtti terv a Pearl harbor felkeresése volt.

 

 

Megosztás a facebookon