Vasárnap meglehetősen korán keltünk, mert a szállodai transzfer busz 7re várt minket és nem szerettünk volna mégegyszer az S46 kedves kis járatán utazni. Manhattanbe érve vilagosban is megcsodálhattuk az óriási épületeket és tereket. Egy hangulatos helyen kezdtük a napot amolyan New York-ias reggeli vel. Igazán volt hangulata extra adag kávét iszogatni take away pohárból és közben sétálni a szinte üres és nagyon nyugodt utcákon. 

A Wall Street volt az első állomás bár vasárnap révén "csak" az épületekben tudtunk gyönyörködni a pezsgő tőzsdei életben nem. A napunk fő programja az Ellis Island felkeresése volt de azért még mellesleg kikötött a hajó a szabadság szobornál. Nem tudom, hogy napi hány milliárd fotó készül a világban de az biztos, hogy egy jó részük itt készül. Mi is megnyomtuk a napi termést 147 darabbal. Az Elis islan-en egy kicsit megtorpantunk az eddigi pörgős programunkban, mert itt olyan helyen jártunk ahol mindkettőnk ősei is megfordultak. Megremegett a lábunk amikor a registry roomban korabeli fotókon nézhettük meg hogy valójában mi is történt itt. A tudatos és szisztematikus betelepítés történt amely nyomán lett amerika az ami ma. Nagy hangsúlyt kap a tisztelet ezek az emberek iránt az egész kiállításon. Érdekes volt látni a helyiségeket, ahol egykor a regisztrációt, az orvosi és fizikai felméréseket és a mentális valamint inteligencia (!) teszteket végezték.

Innen elhajózva maradtunk a történelmi helyszíneknél csak már egy sokkal frissebbi esemény helyszínére érkeztünk. Útban a World Trade Center emlékparkba utunkba esett egy klasszikus rácsos amerikai kosárpálya, ahol kihasználtam az alkalmat egy kis dobálásra. Mégis csak a kosárlabda őshazájában vagyunk hát ezt nem lehetett kihagyni. A 9/11 memoria-nál megpróbáltuk elképzelni, hogy ott áll a két torony és te sétálsz a környékén majd egyszer csak repülőgépek csapodnak neki, por és füst mindenhol. Hát durva lehetett. Itt mindenhol azt lehet érezni, hogy ez New York legfontosabb eseménye, emléke, tragédiája. Az emlék medencék mérete és a talán dacbol tovább épülő hatalamas world trade 2,3,4,5 felhőkarcolók meg talán erősítették is ezt az országot. Érdekesség, hogy külön sor van a múzeumnál a 9/11-es családoknak.

Délután egy hosszabb sétába kezdtünk a Brooklyn hídhoz de itt semmi extra csak tömeg és hát a hídon állva nem is látni semmit a hídból. Tovább mentünk lefelé az east side-on a kikötőig, ahol egy feltehetően német tulajdonosu szabadtéri bár teraszán elvesztük a napsütést miközben jót szórakoztunk a söröskorsóval kezükben beszélgető fiatalaok látványát. Beszélgetni úgy sem nagyon tudtunk a hangos német sramli-diszkó zenétől. Tisztára mint egy schladming-i hütteben csak itt az east river volt a háttér. Nem több mint kettő saroknál arrébb egy indiai utcabálba találtuk magunkat, ahol a felhőkarcolók lábánál adott koncertet láthatóan népszerű sztár. A flitteres kaftánjában és az indiai népviseletbe öltözött háttér táncosokkal buliztak népük pop slágereire. Láthatóan élvezte a tömeg is mi is. Hát ennyire zsúfolt és multikulturális hely New York.

A naplementét már a west side-on néztük egy parkból és az éjszakára is jutott még egy kis kaland. Az történt, hogy hajnalban arra ébredtünk, hogy üvöltöznek az ajtónk előtt. Annyira hangosak voltak, hogy kimentem és azt láttam, hogy 3 néger nő, köztük egy menyasszony, egymás haját és ruháját tépve verekszenek a folyosón. Hát eléggé szurreális volt így hát csak annyit tudtam mondani felemelt mutató ujjal, hogy "Please stop it!" Valamit meg nekem is mondani akarták de az ismételt határozott felszólítás megtette hatását.Anikó azt mondta, hogy a férjet emlegették, hát sejthetjük mi történt...

Megosztás a facebookon